|
összevisszaság
2010. szeptember 6., hétfő
21:03
Írjak "az" elsőről? Nem fogok. Vele semmi baj sem volt, ezért nem is illene bele a "fuckboys" témájába, egyszerűen nincs Róla rossz emlékem.
Írok helyette másról. Arról, aki most is itt van, csak három szinttel alattam, arról, aki velem van már 3 éve, ott legbelül, arról, akitől képtelen vagyok szabadulni, és aki a rengeteg átélt jó élményem mellett a legrosszabbakat is adta. És igen, ez mind egyetlen Férfi.
Már egy hete próbálok írni erről, befejezni egyrészt időhiány miatt nem tudtam, másrészt pedig azért nem, mert továbbra sem tudom hová tenni ezt az egészet ("fakkboyz" ugye, de majd lesz itt szó "fakkgirlz"-ről is később...) Elég sok éve kezdődött ez az egész "nemtudommi" közöttünk, és valószínűleg nem is fogok találni jobb szót a köztünk lévő viszonyra, hiszen ha egy viszonylag szorosabb barátságba belekeversz egyebet, abból sok esetben tényleg valami kibogozhatatlan zűrzavar lesz, mint például most is... De a kulcs az nálam mindig a hangulat volt... Lehet, hogy nem is maga a srác fogott meg, hanem az együtt töltött órák vidámsága és varázsa. Furcsa érzés, mikor úgy válik valaki az életed részévé, hogy ezt észre sem veszed. Csak később, de akkor már beüt, nagyon. És ez új volt, ilyen még nem volt azelőtt, és ezáltal szabadulni sem tudok tőle, évek múltán sem. beleszédülős nagyvárosi féktelen éjszakák, szeretlek titeket Címszavakban is hosszú lenne elmesélni az egész történetünket, a lényeget kiragadni pedig nem tudom, hiszen éppen ezt nem látom még én sem. De azért megpróbálom felvázolni, és lesz ami lesz (mármint ebből a bejegyzésből). Szóval valami olyasmi, hogy nem célszerű belezúgni egy olyan srácba, aki ~200 km-re van tőled, és nagyon jól tudod, hogy közös jövőtök majd csak évek múlva lesz talán (ami pontosan most jött el). Tovább bonyolítva a helyzetet, ő is összejött egy lánnyal, akivel jártak másfél évig, meg én is próbáltam mást keresni, hogy elfelejtsem, persze nem jött össze, ő mindig ottmaradt... És most összehoztunk egy olyan helyzetet, hogy nekünk kettőnknek biztosan nem szabadna járnunk, mert hamar kinyírnánk egymást, de az elmúlt két hétben többször is kopogtatott éjszaka az ajtómon, és én mindig beengedtem, mindig. Persze ezzel meg magamat fogom kinyírni. És ezt most hihetetlenül lesarkítottam, máshogy nem is tudnék írni erről az egészről, lényeg, hogy itt senki sem hibás, maga a helyzet a rossz... folytköv majd maenad |
|
♥lányok
kommentláda lesz.