|
Kezdetek
2010. szeptember 3., péntek
12:43
Sziasztok lányok és okulni vágyó fiúk! Ez a bejegyzés lesz az első és meghatározó a blog életében: végre elkezdődik. Sokat foglalkoztunk jó magam és barátnőm, hogy miért csicska minden pasi? Hosszas vitáink voltak, érveket hoztunk fel egymásnak, eközben sírtunk és sokat szórakoztunk. De a lényeg: rájöttünk, hogy meg kell osztanunk másokkal, ki kell magunkból írni azt a sok fájdalmat, amit a férfiak okoztak nekünk. Nem vagyunk emosok, kis tinik, nem siránkozunk, nem vagyunk picsák, egyszerűen meg szeretnénk veletek osztani tapasztalatainkat, hogy később Ti, lányok és Ti fiúk, ne kövessétek el ugyanezeket a hibákat.Pár szót magamról. 18 éves vagyok, gimibe járok még, szeretem a kutyusokat, a barátaim, bulizni, később egyetemre szeretnék járni, szeretek olvasni, bámulni a csillagokat, kicsit talán romantikus vagyok, de ez hol baj?:) Azt hiszem, hogy egy normális, hétköznapi lányként tudnám magam jellemezni. Barna haj és szem, pisze orr, a testem itt ott dagi, néhol pedig karcsú. Azt hiszem minden lány ismeri az érzést. A lényeg, nem tartom magam csúnyának, de nem is annyira szépnek, de valahogy úgy érzem belsőleg értékesebb vagyok, mint külsőleg. Talán ez azért van, mert számomra fontosabbak is a belső dolgok, mint hogy valaki hogy néz ki. Soha nem úgy választottam párt, hogy elmentem bulizni és húúú ott az a jó fickó, odamegyek. Nem az én stílusom. Egyrészt a bulikban minden pasi csak AZT akarja, ami engem érdekel ugyan, de nem tartom elsődlegesnek. Természetesen egy kapcsolatban a szexualitás is fontos, de erről is lesz egy jó történetem majd. :) Szóval nem az a fajta lány vagyok, persze ha úgy adódik, hogy odajön egy srác egy buliban, nem pattintom le csak azért mert LEHET, hogy ő is olyan. Az előítéleteket pár éve elfelejtettem. Inkább az internetet részesítem előnyben, valahogy könnyebb kiszűrni már pár sor után, hogy ki idióta és ki értelmes, értékes ember. Kisebb nagyobb sikerekkel :) Másrészt, lehet van egy kis önértékelési problémám azt hiszem, nem merek közeledni senki felé csak ha már látok valami reményt arra, hogy esetleg MI... A mai fiúk nem mernek közeledni, erre maximum a chaten képesek, ami egyben szánalmas is, de nem a fiúk tehetnek róla, hanem a társadalom vált kissé kényelmessé. Ehhez alkalmazkodni kell, hiszen több millió férfit úgysem tudunk megnevelni (tisztelet a kivételnek). Így hát marad az internet. Miért csak az?
Internet. Jó is, rossz is. Rengeteg szép emléket kaptam azoktól az emberektől, akiket ott ismertem meg, de jártak a kapcsolataim szorongással és fájdalommal is. De nem azért mert ez a NET, hanem mert minden kapcsolat ilyen. Sokan támadják azt, hogy a neten ismerkedjenek az emberek, hiszen így elvész a humanitás, kevésbé tanulunk meg kommunikálni az emberekkel. Kamu :) Általános iskolában egy senki voltam, azt sem tudták, hogy léteztem. Átlagos, kínai cuccokba jártam, a hajam mindig összefogtam, nem volt alakom és fiúsan viselkedtem. Ez volt az az időszak, mikor mindenki keresi magát, megtaláljuk a stílusunk. Na én nem találtam meg, kétségbeestem, új barátokat kellett szereznem. Megvettem az első acélbetétes bakancsomat és elkezdtem netezni. Eleinte havi 5 órát netezhettem, mert annyi volt a limit, elég vicces volt :D De miután korlátlanná vált az internet, korlátlanná vált az életem is. Önbizalmat szereztem pár ismeretlen ember írásától: ez a szép a pszihológiában :D Az akkor magam köré épített baráti köröm nem hogy szétmorzsolódott, növekedett és ők a legjobb barátaim, még ha néha nem is értünk egyet, akkor is, rengeteg közös élményünk van és köszönöm nekik. Ekkor ismertem meg a dc világát (letöltö program chatszobákkal egybekötve) és ismertem meg az első barátomat 14 évesen. Így jutottam el a rút kiskacsától a szerelmes tini részhez, amit a következő bejegyzésemben részletesen is megismerhettek. Köszönöm, hogy elolvastad és remélem várod a következő részt. Nebel (bocsi az elgépelésekért)
|
|
♥lányok
kommentláda lesz.