<meta name='google-adsense-platform-account' content='ca-host-pub-1556223355139109'/> <meta name='google-adsense-platform-domain' content='blogspot.com'/> <!-- --><style type="text/css">@import url(//www.blogger.com/static/v1/v-css/navbar/3334278262-classic.css); div.b-mobile {display:none;} </style> </head><body><script type="text/javascript"> function setAttributeOnload(object, attribute, val) { if(window.addEventListener) { window.addEventListener('load', function(){ object[attribute] = val; }, false); } else { window.attachEvent('onload', function(){ object[attribute] = val; }); } } </script> <div id="navbar-iframe-container"></div> <script type="text/javascript" src="https://apis.google.com/js/platform.js"></script> <script type="text/javascript"> gapi.load("gapi.iframes:gapi.iframes.style.bubble", function() { if (gapi.iframes && gapi.iframes.getContext) { gapi.iframes.getContext().openChild({ url: 'https://www.blogger.com/navbar/600358848305707720?origin\x3dhttps://fakkboyz.blogspot.com', where: document.getElementById("navbar-iframe-container"), id: "navbar-iframe" }); } }); </script>
fuck♥
boyz

a distance closing in
2010. október 7., csütörtök
1:58
Ültünk a villamoson, és én néztem az ereket a kezén, és az összképet annyira szépnek találtam, hogy egy pillanatra semmi más nem zavart benne.

Igen, ő egy barát, és mégsem csak az. Mert szeretjük bonyolítani a dolgainkat, nem csak mi lányok, hanem úgy az összes ember. Barát, mert segítünk egymáson, és nem barát, mert segítünk egymáson.

A szituáció amúgy a következő: az illető srác szaktárs, szemben lakik a koliban, csak a másik épületben, ami lehetővé tesz némi ablakon keresztüli kommunikálást - átkiabálást konkrétan:). Úgy kezdődött, hogy a többi gólyával kialakítottunk egy nagyobb fórumos közösséget még a tényleges egyetemi életünk beindulása előtt. Aztán gólyatábor előestéjén esedékes buliban - talán erre majd még visszatérek később, mert ez csak az egyik szála a történetnek - megismert. Én a pultnál álltam, ő kicsit távolabb, majd ahogy kikértem az italom, megszólított, hogy ő ismer engem. Persze aztán nekem is beugrott a dolog, hogy kicsoda ő, persze szimpatikus is volt a maga módján, bár nem volt igazán az esetem, de persze ezt megcáfoltam/tuk a rákövetkező pár napban...
Szóvaligen, gólyatábor, meg felszabadultság, alkohol, éjszakák áttáncolása, átbeszélgetése, és a kötetlen hangulat ellenére is komolyabban el tudtunk beszélgetni, ami nálam azért igensok pirospont. De persze még több felszabadultságnál megváltoztak a dolgok, és egy standard bulis kavarásból valami teljesen más lett mostanra, egyfajta "kölcsönösen előnyös barátság" (vagy mi erre a szakzsargon), de ezen kívül komolyabb érzelmi kötődés nem igazán.

(akkor is távol van tőlem, ha épp mellettem fekszik, csak ezzel egyikünk sem törődik igazán)

A tanulság ebből talán az, hogy ez a rendszer működőképes ugyan - egy ideig. A kérdés meg az, hogy vajon meddig? És hogy meg lehet-e nyílni úgy igazán egy olyan embernek, akinek többnyire csak a teste kell...? Ha igen, akkor ez mennyi idő? Ha nem, akkor van-e értelme folytatni csak szórakozásból?


(Most visszaolvasva, nem is igazán lett "fakkboyz"-os ez az egész, a célja sem ez volt most, csak úgy jött. A bejegyzés címe meg azért lett ez, mert az előbb hallgattam egy számot, ami ezzel a címmel bírt, valamint szerintem kifejez egy bizonyos állapotot, akár erre az egészre nézve is...)


maenad